A napközis tábor a Magyar Természettudományi Múzeumba látogatott. A kirándulást az "Új tartalomfejlesztések a KPSZTI-ben, Esztergom-Budapesti és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéknél” TÁMOP-3.1.17-15-2015-0010 keretében valósult meg.

A látogatásról készült élménybeszámoló alább olvasható:

A Magyar Természettudományi Múzeumban jártunk

Napközis táborunk kis csapata néhány perccel a múzeum nyitása előtt érkezett meg, így rövid ideig a közeli parkban pihentünk.

Az épületbe lépve hatalmas bálna csontváza fogadott minket, s ez megadta az alaphangulatot. Ezután két csoportot alkottunk: a kisebbekét és a nagyobbakét, hogy majd így vegyünk részt a foglalkozásokon. Felmentünk az emeletre (ami már magában egy kisebb bemutató volt, mert a lépcső kövében rengeteg őskori kövületet csodálhattunk meg), majd kettéváltunk.  Először a rovarokról szóló érdekes előadáson vettünk részt, amelyből megtudhattuk, miként látnak, hallanak, táplálkoznak, udvarolnak és csinálnak még sok más dolgot rovarbarátaink, majd játékos kísérletekkel szemléltettük is ezeket. Az idő gyorsan telt, hamarabb végeztünk a másik csoportnál, így alaposan szemügyre vehettük az emeleten lévő vitrinekben a különböző, szebbnél szebb kristályokat és kvarcokat.

A következő terembe lépve a sok kitömött állat láttán a megszokott „mindent a szemnek, semmit a kéznek” szabály jutott az eszünkbe, de itt (mint az később nagy örömünkre kiderült) nem így volt! A foglalkozásvezető elmesélte a közelünkben található preparált állatok némelyikének vidám, vagy szomorú történetét. Már akkor nagyon élveztük az asztalon lévő koponyák, szarvak megtapogatását, ám kétségtelenül mindenkinek a foglalkozás második része tetszett legjobban, amikor a teremben található összes kitömött állatot le lehetett emelni a polcokról. Sőt, meg lehetett simogatni, alaposabban megvizsgálni még a különlegesebb, ritkább állatokat is, például a kacsacsőrű emlőst, a kölyöktigris, vagy éppen a párduc bársonyos szőrméjét. Amint a gyereksereg végigmustrálta ily módon a termet, félelem nélkül lehetett fényképezkedni Kázmér, vagyis a hatalmas, életében is szelíd barnamedve karjai közt. 

A foglalkozás végeztével mindenki kapott egy kis füzetecskét és egy csomag virágmagot. Nem tudom, hogy a többiek hogy vannak ezzel, de én nem csak ezt az emléket viszem haza a múzeumból, hanem sok mást is, csak azokat nem a kezemben