Induló gimnáziumi osztályként már ősszel mehettünk kirándulni a Határtalanul!
program segítségével. Pályáztunk címe:
Közös szívvel és lélekkel; otthonról - haza Erdélybe
Hajnali órában indultunk az iskola parkolójából hiszen hosszú út állt előttünk.
Több órás buszozás után megérkeztünk első úticélunkhoz, Temesvár főteréhez.
Az opera épülete, az ortodox templom tornyai mellett a vár egészen eltűnt a
látogatók szeme elől. Sajnos még elég rossz állapotban találtuk.
A következő állomásunk már az ismerős képét mutató Vajdahunyad vára volt. A
valóságban még impozánsabb, csak a környező település volt egy kicsit kiábrándító.
Még ezen a napon sikerült egy újabb várat bevennünk. Dévánál megállva,
gyalogosan másztuk meg a 371 méter magas hegyormot. Igazi teljesítménytúra volt
a nap lezárására. Már sötétedés után értünk első szálláshelyünkre, Nagyenyedre.
A második napot Nagyenyeden töltöttük. Először a hatalmas református templomot
látogattuk meg. Itt a tiszteletes úr beszélte el a templom, vele együtt a város és
különösen a gimnázium történetét. Felidéztük Jókai ismert novellájának eseményeit,
elképzeltük a gimnázium udvarán a cselekmények helyszíneit. Bár idegenvezetőnk
többször emlékeztetett bennünket arra, hogy az épületet többször átalakították,
felújították. Azért nekünk így is sikerült elképzelni a rózsakertet, a magas emeleteket.
A harmadik napot Marosvásárhelyen töltöttük. Itt még a lakosság 45 százaléka
magyar nemzetiségűnek vallja magát. Az utcákat járva figyeltük is mikor hallunk
magyar szavakat. Elsőként a Kultúrpalota gyönyörű épületében tettünk látogatást. A
tükörterem színes festett ablakai Róth Miksa műhelyéből kerültek ki még a 20.
század elején.
Látogatásunk idején a nemzeti filharmonikusok épp próbát tartottak, amiből mi is
kaptunk egy kis ízelítőt.
Vezetőnk sokat beszélt a nagybirtokos Teleki családról, aki az első közkönyvtárat
alapította a városban. Ma már múzeum ez az intézmény, de kutatáshoz még most is
használhatók az itt őrzött könyvek. A Teleki Téka épületében látható a Bolyai
múzeum, ahol a két tudós, apa és fia emlékeit láttuk. Nem messze a múzeumtól
megkoszorúztuk emlékhelyét a két matematikusnak és itt lettünk figyelmesek a
magyar beszédre igazán. A Bolyai Gimnázium diákjainak véget ért a tanítás,
csoportokban indultak és beszélgettek hazafelé az iskolából.
Ebéd időre értünk a Petry műhely bemutató terméhez. Először korabeli eszközöket
és munkafolyamatokat láttunk, majd megkóstolhattuk a műhely termékét is.

A délutáni pihenő helyett a várban tettünk hosszú sétát, egészen a busz indulásáig.
Utolsó programként az Emmausz gyermekotthonba látogattunk el. Itt 2-18 éves
gyermekek élnek nagy családként. Nagyon megfogott bennünket ezeknek a
gyerekeknek az őszinte ragaszkodása, közvetlensége. Akkor ott azt határoztuk el, el
kell ide még egyszer jönni. Ezekkel a gondolatokkal indultunk szállásunkra, ami
Mezőmadarason volt.

A negyedik nap sajnos már hazafelé indultunk. Útközben azért nem mentünk el
Kolozsvár mellett, tartottunk egy kis pihenőt. Először a református templomba tettünk
látogatást, ahol az erdélyi nemesek címereit néztük végig. Érdekes címertan órát
tartott a parókia lelkipásztora a történelemről és a jelképekről. Mátyás királyunk
szülőházát egy sétáló utcán keresztül fedeztük fel. A Bocskay emléktáblát sajnos
csak idegenvezetőnk elbeszéléséből ismerhettük meg, mivel a ház éppen felújítás
alatt állt.
A főtéren bementünk a Szent Mihály templomba is, ahol sekrestyés felengedett
bennünket a toronyba. Gyönyörű kilátás nyílik Erdély legnagyobb városára.
A következő megállót Királyhágónál tartottuk. Már az őszi erdők színes forgataga és
a történelmi események elbeszélése fogott meg bennünket.
Sajnos Nagyváradon már csak kevés időn maradt ismerkedni. Az autóbuszunk a
Kanonok soron tett ki bennünket. Először a püspöki palotába siettünk, mert
hamarosan zárt. A város történetének bemutatása mellett Szent László királyunk
arannyal bevont mellszobrát csodáltuk meg. A székesegyházban megható
ismertetést kaptunk az ott élő magyarok életéből és reményeiről.
A határt átlépve már szép emlékként éltek az elmúlt napok eseményei. Vidámságról
azért az autóbusz vezetője gondoskodott.