Gimnázium

A Határtalanul program keretében Erdélyben jártunk

-beszámoló-

Induló gimnáziumi osztályként már ősszel mehettünk kirándulni a Határtalanul!

program segítségével. Pályáztunk címe:

Közös szívvel és lélekkel; otthonról - haza Erdélybe

Hajnali órában indultunk az iskola parkolójából hiszen hosszú út állt előttünk.

Több órás buszozás után megérkeztünk első úticélunkhoz, Temesvár főteréhez.

Az opera épülete, az ortodox templom tornyai mellett a vár egészen eltűnt a

látogatók szeme elől. Sajnos még elég rossz állapotban találtuk.

A következő állomásunk már az ismerős képét mutató Vajdahunyad vára volt. A

valóságban még impozánsabb, csak a környező település volt egy kicsit kiábrándító.

Még ezen a napon sikerült egy újabb várat bevennünk. Dévánál megállva,

gyalogosan másztuk meg a 371 méter magas hegyormot. Igazi teljesítménytúra volt

a nap lezárására. Már sötétedés után értünk első szálláshelyünkre, Nagyenyedre.

A második napot Nagyenyeden töltöttük. Először a hatalmas református templomot

látogattuk meg. Itt a tiszteletes úr beszélte el a templom, vele együtt a város és

különösen a gimnázium történetét. Felidéztük Jókai ismert novellájának eseményeit,

elképzeltük a gimnázium udvarán a cselekmények helyszíneit. Bár idegenvezetőnk

többször emlékeztetett bennünket arra, hogy az épületet többször átalakították,

felújították. Azért nekünk így is sikerült elképzelni a rózsakertet, a magas emeleteket.

A harmadik napot Marosvásárhelyen töltöttük. Itt még a lakosság 45 százaléka

magyar nemzetiségűnek vallja magát. Az utcákat járva figyeltük is mikor hallunk

magyar szavakat. Elsőként a Kultúrpalota gyönyörű épületében tettünk látogatást. A

tükörterem színes festett ablakai Róth Miksa műhelyéből kerültek ki még a 20.

század elején.

Látogatásunk idején a nemzeti filharmonikusok épp próbát tartottak, amiből mi is

kaptunk egy kis ízelítőt.

Vezetőnk sokat beszélt a nagybirtokos Teleki családról, aki az első közkönyvtárat

alapította a városban. Ma már múzeum ez az intézmény, de kutatáshoz még most is

használhatók az itt őrzött könyvek. A Teleki Téka épületében látható a Bolyai

múzeum, ahol a két tudós, apa és fia emlékeit láttuk. Nem messze a múzeumtól

megkoszorúztuk emlékhelyét a két matematikusnak és itt lettünk figyelmesek a

magyar beszédre igazán. A Bolyai Gimnázium diákjainak véget ért a tanítás,

csoportokban indultak és beszélgettek hazafelé az iskolából.

Ebéd időre értünk a Petry műhely bemutató terméhez. Először korabeli eszközöket

és munkafolyamatokat láttunk, majd megkóstolhattuk a műhely termékét is.

A délutáni pihenő helyett a várban tettünk hosszú sétát, egészen a busz indulásáig.

Utolsó programként az Emmausz gyermekotthonba látogattunk el. Itt 2-18 éves

gyermekek élnek nagy családként. Nagyon megfogott bennünket ezeknek a

gyerekeknek az őszinte ragaszkodása, közvetlensége. Akkor ott azt határoztuk el, el

kell ide még egyszer jönni. Ezekkel a gondolatokkal indultunk szállásunkra, ami

Mezőmadarason volt.

A negyedik nap sajnos már hazafelé indultunk. Útközben azért nem mentünk el

Kolozsvár mellett, tartottunk egy kis pihenőt. Először a református templomba tettünk

látogatást, ahol az erdélyi nemesek címereit néztük végig. Érdekes címertan órát

tartott a parókia lelkipásztora a történelemről és a jelképekről. Mátyás királyunk

szülőházát egy sétáló utcán keresztül fedeztük fel. A Bocskay emléktáblát sajnos

csak idegenvezetőnk elbeszéléséből ismerhettük meg, mivel a ház éppen felújítás

alatt állt.

A főtéren bementünk a Szent Mihály templomba is, ahol sekrestyés felengedett

bennünket a toronyba. Gyönyörű kilátás nyílik Erdély legnagyobb városára.

A következő megállót Királyhágónál tartottuk. Már az őszi erdők színes forgataga és

a történelmi események elbeszélése fogott meg bennünket.

Sajnos Nagyváradon már csak kevés időn maradt ismerkedni. Az autóbuszunk a

Kanonok soron tett ki bennünket. Először a püspöki palotába siettünk, mert

hamarosan zárt. A város történetének bemutatása mellett Szent László királyunk

arannyal bevont mellszobrát csodáltuk meg. A székesegyházban megható

ismertetést kaptunk az ott élő magyarok életéből és reményeiről.

A határt átlépve már szép emlékként éltek az elmúlt napok eseményei. Vidámságról

azért az autóbusz vezetője gondoskodott.